Tegyük hozzá gyorsan, több meccset is maga mögött hagyhatott volna, ám a 2003-2004-es idényben előbb - a válogatott nagykanizsai gálaelőadása során - eltörött a lábközépcsontja, majd a bajnoki döntőben kezének egyik ujjcsontjával gyűlt meg a baja. Nagy árat fizetett, alkalma sem volt megharcolni a nemzeti csapatba kerülésért. - Nyugtasson meg mindenkit: a hátralévő néhány napban nem tesz kárt magában! - Elhatároztam, hogy lezárom ezt a korszakot, és az elkövetkező tizenöt esztendőben nem történik velem semmiféle baleset. - Na, ez jó hír! És mennyire őrizte meg a nyugalmát a kerethirdetést megelőző hetekben vagy percekben? - Nem mondom, hogy higgadt voltam, folyamatosan izgultam. A budapesti Világliga-torna alatt kezdett előttem körvonalazódni, hogy jók az esélyeim. A névsorolvasás előtt már közel sem voltam annyira nyugtalan, mint a megelőző hetekben. - Volt olyan érzése, hogy ha mégsem lesz kiválasztottak között, akkor nem is tudja, mit fog csinálni? - Nagyot csalódtam volna, de nem azért, mert huszonkét évesen kötelező bekerülnöm a csapatba. Inkább úgy gondolom, hogy ennyi idősen már illik rálépni arra az útra, amelyet később sikerekkel lehet kikövezni. Ha nem vagyok tagja a vébére utazó csapatnak, akkor sem dől össze a világ, de biztosan más hangulatban folytattam volna a munkát. - Szerepelt két, ezüst- és bronzérmet hozó junior-világbajnokságon. Mennyiben más a felnőttek között várni az olimpiánál is nehezebb sorozatot? - Teljesen más. Nagyobb a tét, más a szerepem, mint akkor volt, én vagyok a legfiatalabb, és még sorolhatnám. Mindenesetre négyen várjuk a szokásosnál izgatottabban a vébét, hiszen rajtam kívül Kiss Csaba, Steinmetz Ádám és Szívós Márton sem szerepelt még ezen a sorozaton, míg kilenc társunk világbajnokságot is nyert. - Hogy ízlik az új szerepkör, amely a centerek megregulázását szabja magára? Bekként sokkal nehezebb érvényesülnie egy fiatalnak, mint egy minden hájjal megkent, rutinos pólósnak. - Tény, van egy szint, amikor már pofára osztogatják a kiállításokat. A Vasasban nem sokat bekkeltem, de semmi bajom sem lesz a poszttal, ha nem állítanak ki mindjárt az első alkalommal. Mindenesetre érdekes a feladat, hiszen lehet fifikásan és erővel is megoldani. - Montrealban átvitt értelemben is a mély vízben kell bizonyítania. - Igen, de fantasztikus a csapat, jók a blokkok, adott esetben mindjárt jönnek a besegítések. Szóval nem olyan nehéz a helyzetem. - Tud kedvenc meccset megemlíteni abból a tizennégyből, amelyet hozzátett az első válogatottságához? - Nem is tudom… Mindegyikből sokat tanultam, mindegyik hozott újat számomra. Amikor még nem lehettem benne a csapatban, felfokozott állapotban néztem meg a mérkőzéseit, és most, hogy én is tagja vagyok, kezdem érezni, mitől is ennyire jó, miért győz mindig. Most kezd kibomlani előttem a titok. - Ha nem titok, mit vár a világbajnokságtól? - Nem várom, hanem inkább szeretném… Nem tudom, a tavalyihoz képest milyen formában van a válogatott, de az ellenfelekhez viszonyítva, azt hiszem, nem lehet panaszunk. A győzelem mindenképpen benne van, noha nem találkoztunk még a szerbekkel, no meg a japánokkal… - mosolyog Varga. - Végül egy nem vébéhez kapcsolódó kérdés: igaz, hogy előszerződést kötött, vagy akar kötni önnel Madaras és Szívós csapata, a Pro Recco? - Hol olvasta, mert ezzel húznak már egy ideje a többiek? Mindent tagadok, nem tudok róla! Na, jó annyi igaz, hogy a tavasszal megkerestek, de semmi több.