Nem is tudni, mikor fordult elő, hogy a mieink nyolc percen át ne dobtak volna gólt, mindenesetre a magyar idő szerint vasárnap hajnalban lejátszott találkozón 8:34 percig kellett várni az első találatunkra, amely a csapatkapitány Kásás Tamás nevéhez fűződött. Igaz, addig a horvátok sem túlozták el, ők az ugyancsak fórban eredményes Djogas negyedik percben elért góljával vezettek. Frankovic jóvoltából a rivális újra előnybe került, hogy aztán átvegyük az irányítást: a második felvonás végére - többek között a kétszer is Volarevic kapujába találó Madarasnak köszönhetően - 4-3-ra vezettünk, sőt a 20. percben leforduló jobbszélsőnk ismét villant, és kettőre növelte az előnyt (5-3). Ekkor akart visszatérni a vízbe a nem sokkal kevesebb mint két perccel korábban cserével végleg kiállított Molnár és Hinic, ám mindkettőjüket gyorsan visszaparancsolták. A jelenetből is kiderült, nagy volt az összevisszaság a két center páros (cserés) kiállításánál. "Semmi különös nem történt - így Kemény Dénes. - Az egyik támadásnál elvesztettük a labdát, és a visszaúszásnál összeakaszkodtak. Páros kiállítást sem ért az egész, szerintem a bíró - amúgy egyik játékvezetőt sem láttam még soha - hirtelenében rosszul jelezte szándékát. Az ügy következménye, hogy Molnár nem játszhat az amerikaiak elleni utolsó találkozón." A horvátok Madaras harmadik találatát követően magukra találtak, és Frankovic, Buslje, valamint Komadina révén sorozatban háromszor tették be a labdát Gergely mögé. Ez utóbbi gól már a negyedik negyedben esett. Boskovic megmozdulása, azaz 7-6 után pedig Szécsi váltotta Gergelyt. Az egri hálóőrt 40 másodperc múltán felavatta Buslje, s bár Kásás négy perccel a vége előtt még szépített, azt követően nem maradt esély a meccs megmentésére. Ennek legfőbb oka, hogy a maradék játékidőben három előnyt kaptak a horvátok, míg mi egyet sem. Nem csoda, hogy Vranjes megadta a kegyelemdöfést. "Nem tagadom, csalódott voltam a mérkőzés után - értékelt Kemény Dénes. - Ha sokszor mászik ki úgy az ember nehéz helyzetéből, hogy nem kap ki, úgy érzi, ez a normális. Holott nem… Most nem tudtunk kikeveredni a gödörből, sok minden szólt a teljesítményünk ellen. Először is az, hogy ezúttal a játék egyetlen elemében sem tudtunk dicsérendőt alkotni, a játékosok döntő többsége csak hajtott, küzdött, ami nem párosult jó teljesítménnyel. A másik ok, hogy egyszerűen nem volt szerencsénk, több mint tíz kapufát lőttünk, és egyik alkalommal sem pattant befelé a labda. A harmadik szelet a bírók teljesítménye. Két szabályos gólunkat nem adták meg, míg a horvátoknak megítéltek egy szabálytalant, amelyet egy méterről szereztek. A két ismeretlen bíró mellett néha kísérleti alanynak éreztük magunkat. Persze, ha nem játszunk olyan gyengén, a másik két tényezőt semlegesíteni tudtuk volna." Kemény még hozzátette: törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb kikapunk, amit pozitívan is lehet értékelni, hiszen minél hosszabb ideig védtük volna veretlenségünket, annál nagyobb teherként cipeltük volna tovább. A továbbjutást illetően (hárman kerülnek be a hatos döntőbe) érdekes helyzet alakult ki: a ma hajnali meccsek végeredménye úgy is alakulhat(ott), hogy mind az öt gárda öt ponttal fejezi be a tornát. A magyar férfi vízilabda-válogatott a horvátok ellen elszenvedett vereség előtt 2004. július 5-én Newport Beachen, az Egyesült Államokban kapott ki legutóbb. A Világliga-selejtezőben az amerikaiak győzték le a mieinket, azóta - egészen szombat estig - valamennyi hivatalos összecsapását megnyerte Kemény Dénes együttese. A tavalyi VL-selejtező maradék találkozóin (3), a VL-döntőben (2), a tavalyi Unicum-kupán (3), az olimpián (7), az idén a szlovákok elleni, június eleji felkészülési partikon (2), az Unicum-kupán (3), a Világliga selejtezőjében (6), valamint középdöntőjében (2) késztette megadásra soros ellenfelét. Ez összesen 28 találkozó! A feledhetetlen sorozatot a horvátok szakították meg, akik azelőtt 2003 júniusában, a szlovéniai Európa-bajnokság elődöntőjében nyertek a magyar gárda ellen.