De mielőtt mindezt megtudtuk volna, a hangulat egy filmfesztivál hajrájára hasonlított, amikor mindenki mereven bámulja azt az embert, aki kibontja a borítékot, és közli, hogy kit választottak a legjobb főszereplőnek, a legjobb rendezőnek és a legjobb mellékszereplőnek. Midőn kiírták a fent említett két dirigens nevét, csak azt kívánhattuk nekik, hogy a legjobb mellékszereplő díját érdemeljék ki a találkozó végére. Az első negyedben simogató napfény pásztázta a víztükröt, és a kellemes derengésben rendre a Vasas szerzett vezetést. Varga Dénes (hihetetlen csuklómozdulat…) és Steinmetz Barnabás találatára Szívós, majd Bárány (Kiss Gergő ívelt labdáját húzta be) válaszolt. Vindisch előnygóljára már nem jött felelet, így a több Domino-átlövést is jó érzékkel hárító Nagy Viktort kapujában tudó Vasas előnnyel várhatta a második játékrészt. Az angyalföldiek nem tudták tartani a különbséget, leginkább azért, mert három fórjukból egyetlenegyszer sem tudtak gólt kipréselni, míg a vendégek a megadott négyesből (Molnár harcolta ki, Kiss dobta be) és a megítélt emberelőnyből (Paján tette be Tóth míves passzát) is hasznot húztak. Nem mellékesen Molnár emberes küzdelem után akciógólra is képes volt. A lenullázott felvonást követően igyekeznie kellett a Vasasnak, hogy az első meccsen elszenvedett 12-5-ös vereséget legalább egygólos diadallal semlegesítse. A követelményt szem előtt tartva Steinmetz Ádám (akit acélbilincsben őriztek a védők, és akiről rengetegszer ítéltek kiállítást a bírók) gyönyörűen befordult, ziccerét azonban fogta Gergely, majd Mátyás fölé lőtt - vagyis tartotta a távolságot Kovács István együttese. Az angyalföldiek reményeit erősítette, hogy ezúttal a rivális pazarolt el két fórt, Vindisch viszont (Földi László időkérését követően) hihetetlenül éles szögből megtörte együttese 12 perces gólcsendjét. Ekkor következett Biros (no meg Fortuna), lövését követően előbb a kapufára, majd Nagy hátára, onnan a hálóba vágódott a labda (4-6). Az utolsó játékrész első percében Varga Dénes - a Kovács Olivér kipontozódását követő fór lejárta után két másodperccel - púpozta ki a Domino hálóját, míg a másik oldalon lövéssel sem tudták befejezni Birosék saját emberelőnyüket. Hosszú birkózás következett, megspékelve kihagyott Vasas-fórokkal és pontatlan átlövésekkel. Kevesebb mint három perccel a vége előtt Földi László időt kért, de nem tudta egyenlítésbe hajszolni együttesét. Steinmetz Ádám ellen ötödször fújtak kontrát, ám még így is a házigazdáé volt az utolsó akció - ráadásul tizenegy másodperccel a befejezést megelőzően Kiss Gergőt állították ki a játékvezetők. Varga Dénes azonban elméretezte a passzt, és mire Vindisch begyűjtötte a labdát, már csak négy másodperc maradt. A bal oldalon tartózkodó Varga Dániel végül befejezhette az akciót, ám a rövid saroknál lesben álló Gergely védte lövését. Mindezt azt jelenti, hogy a Domino már vasárnap véget vethet a finálénak. Törvényszerű volt, hogy most szorosan alakul? Földi László: Biztos voltam benne, hogy egészen más lesz ez a mérkőzés, mint az előző. Mindkét csapat dicséretet érdemel, hogy a vízilabdára terelte a figyelmet. Nagy taktikai csata folyt, sajnos nem tudtunk élni a lehetőséggel. Most csak egy góllal kaptunk ki, így harmadszorra remélhetőleg sikerül győznünk. Kovács István: Gondoltam, hogy nem lesz olyan sima, mint az első meccs, de végül is mindegy, hogy csak egy vagy sok góllal győzünk. Jó meccset játszottunk, különösen örülök az egészen kiváló emberhátrányos védekezésünknek, a támadásunk viszont nem volt az igazi.