A mérkőzés hasonló "hangnemben" zajlott, Steinmetz Ádám már az első negyedben rárivallt a Varga Dánielt tunkoló Kissre, hogy "Csaba, nagyon vigyázzál!", de a felek tekintete később is össze-összevillant, plusz verbálisan is zördültek böcsülettel. Volt amúgy meccs is, amely hovatovább a megszokott koreográfia szerint zajlott: amikor az egriek legutóbb a Komjádiban vizitáltak, több mint két negyeden át képtelenek voltak gólt dobni. Ez most 16 percen át nem jött össze nékik - hogy mégis 4-1 volt a félidő, azt egy minimum szerencsésnek minősítendő momentumnak köszönhették: egy emberelőnynél Kiss Csaba lövését Nagy Viktor a lécre tolta, a levágódó labda pedig Hegedűs fejéről vágódott a hálóba. Ezt leszámítva a Heves megyeiek ugyanúgy nem tudtak mit kezdeni a lehetőségekkel, míg a Vasas szép sorban rakosgatta be az emberelőnyöket: Vindisch, továbbá a Varga család tüzelt igen eredményesen, Dániel és Dénes együtt összehozott egy ötöst. A medencéből és a lelátóról áradó feszültséget némiképp szította, hogy Gerendás és gárdája - olykor joggal - egyre nagyobb amplitúdóval háborgott az úgynevezett kétes szituációk megítélésén (holott az egriek mestere saját bevallása szerint még életében nem készült ennyire nyugodtan meccsnapon: reggel horgászott, majd paprikás krumplit főzött bográcsban), elvégre két ízben is úgy állított ki tőlük Juhász játékvezető, hogy már épp támadni indultak volna a megszerzett labdával. Így vagy úgy, már az ellentmondásos emberelőnyök megítélése előtt sem pólóztak úgy az egriek, amely megütné egy finálévárományos szintjét, az első félidőben öt fórból csupán egyet lőttek, pardon, fejeltek be.