– Az acsai együttlét tisztított a képen? – Nem szívesen részletezném, hogy mi történt Acsán. Egyvalamit azért nyugodtan elmondhatok: megállapodtunk, hogy felvesszük a szerbek által elénk dobott kesztyűt – mondta Szécsi Zoltán, a csapat kapusa. – Mit jelent ez? – Azt, hogy alkalmazkodunk az ő brusztos, verekedős játékstílusukhoz. Be kell látni, nem először jönnek ki jobban az ilyen típusú pólóból. Mások ellen szépen játszva is tudunk nyerni, ellenük nem. – Miért nem sikerült a dobogó tetejére lépniük? – Lebénított minket, hogy nem vezet eredményre, amit tudunk: a szép vízilabda. Nem tudtunk változtatni, nem jöttek be a helyzetek, erőlködésbe torkollt a játékunk. De úgy is nézhetjük, hogy ha nem katasztrofálisan, csak rosszul használjuk ki az emberelőnyöket, ha hátul háromnál kevesebb buta hibát követünk el, akkor minden másképpen alakul. – Kell tartanunk szerbfóbiától? – Nincs ilyen. Fel kell vennünk a mentalitást, bízom benne, hogy sikerül is. Nem elég a tudás, a lelkesedés – agresszívebben kell pólóznunk. – Tényleg teher volt a hazai környezet? – Ami engem illet, nem zavart. – Kásás Tamás mellett a magyar csapat legjobbja volt. – Szerintem mindenki megtalálja a maga egy-két olyan momentumát, amelyen elment a meccs. Nem kell nekem sem messzire mennem: az utolsó gólnál, Pijetlovics találatánál belepiszkálhattam volna a labdába. – Első négy meccsükön végigszaladtak az ellenfeleken, ami azt feltételezi, hogy a magyar és a szerb gárda messze kiemelkedik a mezőnyből. – Én is így látom. Mögöttünk erősnek tartom még a horvátokat és a spanyolokat, rossz formánk esetén ők veszélyesek lehetnek. A többi csapat ellen viszont tényleg minden körülmények között kötelező a győzelem. – Július tizenhetedikéig pihenőt kaptak, miként tölti a hosszú szünetet? – Nem utazunk el sehova, itthon marad a család. A három és fél hétbe belefér egy kis ügyintézés, tanulás és horgászat is. Aztán indul az Európa-bajnoki felkészülés, Belgrádban szeretnénk bizonyítani, hogy tényleg felvettük az elénk dobott kesztyűt.