Naná, az oroszokat és a magyarokat is legyőzték Long Islanden. A FINA örökkön mosolygó illetékesei azonban közölték: marad a hibrid formula. Azaz mindenki nulláról indul, a Long Island-iek játszanak a torontóiakkal (itt volt a döntőre kvalifikáló két torna), a három meccs alapján kiszámolják a hatos tabellát, az első kettő játssza a döntőt, a harmadik-negyedik a bronzmeccset, az utóvéd meg harcol az ötödik helyért. Esetleges holtverseny esetén jön a gólkülönbségesdi, ha végképp minden egyenlő, este levetkeznek az érdekeltek, és lőnek öt-öt ötméterest (utána vacsora). Na ugye! Leszámítva a nem elhanyagolható nagyságú pénzdíjat - 100 ezer dollár (mintegy 20 millió forint) -, ez tényleg az az összejövetel, amely inkább tesztelésre jó, nem pedig a nemzeti önbecsülés hajszolására. Ráadásul a hazai vitorlákba igyekeznek minden szelet beterelni: a prémiumeseménynek tekintett hatos tornára képesek voltak négy semleges bírót hívni, plusz a szerbek egyik játékvezetőjét. Az a szükséges hatnál még mindig eggyel kevesebb. Megoldás? Egyvalaki duplázik. Véletlenül a szerb Brguljan. Tegnap ő fújt az orosz-görögön és a magyar-németen is. Azaz amikor nem játszottak a hazaiak, ott volt a bírójuk. Olyan szisztémában, amelyben minden gól számíthat. Ergo minden fór, minden kontrafault többet nyom a latban. Erre szokták mondani: legalább a látszatra adtak volna. De nem. Persze, a látszat néha csal. Mi abban bíztunk, hogy az amúgy eddig mindig korrekten bíráskodó Brguljan nem fog. Nos, nem csalt. Azonnal befújta a négyméterest Steinmetz Ádám remek forgatásánál - Biros bevágta a büntetőt, ezzel egyenlítettünk, miután Politzéről egy pillanatra megfeledkezett a védelem. Egy Gergely védés után aztán megint Biros villant: igaz, a lefordulást azután fejezte be, hogy átverekedte magát a térfél közepéig kikalandozó német kapuson, majd a néhány másodperces közelharc abszolválását követően az üres hálóba helyezett. Eztán megdöccent a játék: két emberelőnynél sem léptünk oda a németek legveszélyesebb lövőjére, Nossekre, aki köszönte a lehetőséget (2-3), míg átellenben néhány gyenge centerbejátszással múltak el támadásaink. Az utolsó percben aztán ismét működésbe lépett a halálos fegyver: egy simán kivédekezett német támadást követően Madaras pörkölt el a szélen, s parádésan ejtett a hosszú sarokba, 3-3-ra "kerekítve" a játékunkat tekintve nem igazán gömbölyű első nyolc perc eredményét. Jobban kezdődött a következő játékrész - legalábbis játékban. Első emberelőnyünket - ki más? - Biros azonnal bebombázta. A parton ugyanakkor visszatért az első meccs átka: bedöglöttek az órák, pedig az első két összecsapás során folyamatosan javult a helyzet. A szerb-horvát találkozón - amelyet a világbajnok egy jó háromperces szériával abszolvált a harmadik negyed elején, 5-5-ről 8-5-re ugorva meg - a negyedik negyedre már mind a négy támadóidőt jelző óra működött. Mostanra romlott a helyzet. Csak azért nem mondom, hogy az eredményjelzőn is, mert bedöglött: ettől függetlenül Schertwitis egy "gyanús" centergóllal egyenlített. Gyorsan jött a válasz, Madaras hajszálpontos passzát a 25. születésnapját ünneplő Steinmetz Ádám rakta be a levegőből, majd Biros "gyújtott" egyet kilenc méterről. Beakadt egy német előny, ám Szívós másodszor is fórt harcolt ki, s, Biros egy remek ejtéssel ezt a szitut is gólra mentette... Gergely és a zóna remekül szűrt, Katonás pedig - miután Kemény legorombította egy előző továbbpaszszolás miatt - végre beleállt egy lövésbe, és irgalmatlanul nagy gólt lőtt a léc alá, azaz a félidőben megnyugtató volt az előny (8-5), és a fórkihasználás is (4/4). Bár Steinmetz Ádám kapufája után szépítettek a németek a harmadik rész elején, ezt követően beindult a henger, szépen, fokozatosan. A változatosság kedvéért ismét Biros törölt be egyet, majd Kiss Csaba labdája fért át Tscigir hóna alatt. Eztán a germánok még egyszer feltűntek a színen - utána lemostuk őket onnan. Miután Kemény kevésbé irodalmi hangnemben korábban ébresztőt kiabált Varga Dánielnek, Dani megemberelte magát, s előbb előnyből pattintott egy fantasztikusat, majd Katonás amúgy nem elsőrangú passzát paskolta be a kapunak háttal állva, szédületes mozdulattal. Két gyors, egy az egyes kontra (Biros, Szívós) aztán végleg helyretette a mecscset, ráadásul Gergely is parádézott a lécek között. A negyedik részt Kiss Csaba irgalmatlanul nagy kapufás átlövése vezette fel, majd Katonás gondoskodott arról, hogy továbbra sérüljön az emberelőnyös index (8/8 - megjegyzés a nézőtérről: "Meglepő, hogy nem Biros..."). Az utolsó percekre alábbhagyott a zakatolás, a németek kozmetikáztak valamelyest, ám az üzenet így is világos volt: ezzel a csapattal is számolni kell, mégpedig komolyan.